Drd. Szász-Cserey Katalin

A mesék, mint a transzgenerációs traumák lelkigondozásának egyik eszköze
Meselelkigondozás

A Meselelkigondozás azon a felismerésen alapszik, hogy nincs olyan élethelyzet, nincs olyan élet, amelynek ne lenne mesebeli párja. A lelkigondozás során megkeressük az adott élethelyzethez leginkább közel álló mesét, vagyis azt a mesét, amelyben a mese hőse ugyanazért a célért indul el, ugyanazt a megoldást keresi, mint a problémájával hozzánk forduló személy. Persze a lelkigondozó részéről nagy fokú mesetudást igényel, hogy a gondokkal küzdő személynek a leginkább megfelelő mesével tudjon gyógyítani. Miután megtaláltuk a megfelelő mesét, ezután a meséből vett tudással megtaláljuk a segítőt, s vizsgáljuk, hogy azon a szintéren, amelyen az ellenfelek, segítők, konfliktusok, bonyodalmak és a kiutak együtt vannak a segítségre váró éppen hol helyezkedik el. Az, hogy éppen hol látjuk magunkat a mesében, arról szól, hogy az adott helyzetben hol tartózkodunk életünkben. De nem elég megtalálni a saját mesénket, meg is kell érteni azt. Ha elindulunk a mesehősünkkel, akkor a vele bejárt út során olyan képességekre teszünk szert, amelyek eddig bennünk voltak, de nem kerültek felszínre, olyan nehéz élethelyzeteket oldhatunk fel, amelyeket sokszor évtizedeken keresztül cipelünk, elfolytunk magunkban. Ezért szeretem a mesékkel való foglalkozást, mert segítenek abban, hogy az embereket a maguk kontextusában lássam és a mesei segítők segítségével bejárjuk azt az utat amit a gondokkal küzdő ember is bejár, s persze mint minden mese végére próbáljuk helyreállítani a rendet a rendetlenség, a káosz után. Mert a mesék legerősebb hatása a tudatmódosító erő, mely egy váratlan felismerés kísérőjeként először belátásra, majd változásra ösztönzi a mesehallgatót. S történik mindez a mese hősein keresztül. A mesékben minden helyzetnek meg van a kulcsa, csak meg kell ismerni a nyitás törvényszerűségét. Ebben a nyitogatásban segít a meselelkigondozó. Vagyis a meselelkigondozás nem a mesék értelmezésén alapul, hanem azon a tudáson, amely a mesehősöktől származik: egy gondolat csak akkor nyeri el értelmét, ha megvalósítják. Ezt a megvalósítást gyakorolják és tanítják a mesék hősei

Sahrazádnak három fiúgyermeke született a királytól az ezeregy éjszakán át tartó mesemondás során. Amikor ajkairól elfogyott a szó, azt kérte Sahrijár királytól, hogy mentse fel őt a halál alól a gyermekek kedvéért. A király bevallotta, hogy ezt már rég megtette, hiszen a mesék hallgatása közben egyre több „öröm borította be a király lakát”, s az uralkodó reggelente „boldogan kelt, áldással eltelten”.Micsoda gyönyörűség is ez az emberiség számára: a mesék gyógyító ereje által boldogan ébredni, áldással eltelten…